szeretet

hiányzik valami... az az érzés mikor tudod, hogy valaki szeret, és ő mindig ott van neked. hiányzik amikor érzed a közelségét, szeret és mindezt feltétel nélkül teszi, magától...és csakis érted.

mikor tudod hogy valakinek fontos vagy, és bármit megtenne azért, hogy az övé lehess...ez a legjobb és egyben az egyik legfontosabb dolog az életben, hiszen nem kell más a boldogsághoz, csakis színtiszta szeretet...önzetlen, őszinte, valódi szeretet... erre van szükségem. Arra, hogy valaki úgy szeressen, ahogy senki más, tükröződjön a szeméből az elszántság, harcoljon értem, azt szeresse bennem ami én vagyok, és ne mást... nem kérek semmi egyebet, csak hogy valaki tiszta szívéből szeressen...

miért?

Azt mondtad szeretsz, hogy csak én kellek és én csak arra gondoltam hogy mint mondtak mások, és hogy milyen szempontból nem lenne szerencsés újrakezdeni... de mikor tegnap felvetetted, hogy ha én nem akarom, talán másokkal is ismerkedhetnénk... azóta jobban kötődtem hozzád, azóta még jobban hiányzol, és attól félek elveszítem a szereteted... pedig már azt hittem nem szeretlek...talán nem is, de miért folyt valami mikor arra gondolok hogy egyszer mással kell, hogy lássalak?

miért vagyok ilyen? miért kell mindenen annyit gondolkoznom? mert félek... félek a csalódástól... hogy csak kihasználsz, vagy hogy megint itt hagysz egyedül...és olyankor mit csináljak?

vagy nem is szeretsz... "nem kérem, hogy várj meg"- ez azt jelenti, hogy nem kötelezhetlek arra, hogy megvárj, de ha igazán szeretsz, akkor harcolsz értem, szerintem ezt magadtól is tudod... ezek szerint arra vártál, hogy végre kimondjam, felőlem nem kell, hogy megvárj... mégis mi ez az érzés? mit akarok? téged, az összes hibáddal együtt? igen...talán...lehet... de miért nem mondom azt, rendben kezdjük újra? valaki elmagyarázna nekem pár dolgot, hiszen egyedül nem megy... valaki mondja meg mi a teendő ilyenkor? valaki segítsen nekem megérteni...

Az álmok...

Az álmok azért vannak hogy valóra váljanak, az akadályok, hogy túllépjünk rajtuk, a célok, hogy küzdjünk és te azért vagy hogy ezt mind megtedd:)

nem ismertek...

Nem ismertek. Nem tudjátok mit csinálok magányomban. Nem tudjátok hogy érzek mikor ítélkeztek felettem...hiszen mást hisztek mint amilyen vagyok. Fáj, hogy az igazi énem aligha valaki megismerhette... talán azért mert nem tudom önmagam adni előttetek. Nem tudjátok mennyire tudok szeretni, és nem tudjátok mennyire hasít a szívem ha nem szeretnek viszont. Nem tudjátok ki vagyok, és miért jöttem. Ne féljetek csak segíteni akarok az életemen, az életeteken... a világon.
miért ismertek félre? nem az vagyok akinek hisztek... egyszerű ember vagyok kinek céljai vannak, nem vagyok cicababa és furcsán hangozhat, végül is miért akarok nektek bizonyítani... mert szeretnék mutatni az embereknek valamit ami miatt felnéznének rám, az álmaimat akarom követni...

szívem olykor sajog és belül egy tátongó űr

Az az érzés amit soha nem akarok többet átélni, mikor egy felhőtlen szerelem hirtelen végeszakad.
Mit akkor érez az ember elmondhatatlan legszívesebben elbújna, levegőt alig kap és azt érzi nincs vissza út. Hiszen innentől a felejtés a legmegfelelőbb cselekvés... nincs mit tenni. De mikor még a szíved őrülten rajong valakiért olyankor ellent mondani neki, képtelenség. Mit akkor érzetem nem más mint egy űr melyet csak az a személy tud betölteni, és rájössz hogy ő nem fogja soha többé. Összetört bennem valami, talán a szívem, nem is gondoltam volna hogy ilyen fájdalmas és hosszadalmas dolog mire rendbe jön, talán úgy megy ez mint más törésnél...sosem lesz a régi.
Azt mondtam magamnak csak erősebb lettem tőle... lehet, de erősebb lennék ha nem történt volna meg és még mindig szeretnénk egymást, a szívemet így óvhattam volna meg, de mondhatnám hogy ennek így kellett lennie és csalódásokból tanulunk. Lehet optimistán gondolkodni, de az amit abban a pillanatban éreztem más emberré tett, és tudom hogy azok az együtt töltött pillanatok örökké az összetört szívem darabjaiban megmaradnak, soha nem felejtem el...

nem múlik...

Nem múlik. Egyszerűen nem múlik, bármit is tettél vagy mondtál, nem múlik el, nem tudom leállítani. A kezem önkéntelenül is nyúlna feléd, a lelkem ösztönösen hozzád kívánkozik. Olyan, minta megszűnnék létezni. Őrülten hiányzol, és nem tudok ellene tenni, nem tudom, mi ez a dolog, de képtelen vagyok leállítani. Vagy nevezzük a nevén, ez a romlott szerelem. Nem tudom kiölni magamból...