Szeretlek

"Szeretlek"- ezt a szót könnyű kimondani, és a baj ott kezdődik hogy sokan ki is mondják oktalanul. Ezzel a szóval sokan játszadoznak, és nem veszik észre mekkora súlya van. Csak akkor mondd, ha tényleg úgy gondolod, különben többet ártasz vele, mint használsz!

Never give up

Minden ember életében eljön az a pillanat, amikor élni sincs kedve. Valakinek többször, valakinek ritkán. Ez természetes, de eszedbe kell, hogy jusson az, hogy eddig miért harcoltál? Az élet egy ajándék! Még ha abban a pillanatban nehéz is elhinni, hiszen olyankor annyira el vagy keseredve, hogy bármire képes lennél. De később rájössz, hogy szerencsés vagy, mert olyan dolgok részese vagy amikért mások életüket adnák. Ezeket a dolgokat kell megkeresni és ÉRTÉKELNI. Nem arra kell gondolnod, hogy benned semmi sem jó, hogy tele vagy problémákkal. Csak a jó tulajdonságaidra gondolj, még ha ezt másnak be sem vallod, magadban tudnod kell, hogy szerencsés vagy...nekem elég ha te tudod, mondd azt hogy: "igen is, van itt helyem."

Minden embernek megvan a párja a világban. Egy olyan ember aki úgy fogad el, ahogyan vagy. A leggyönyörűbb, a legjobb ember vagy a számára, tökéletes.
Tudom, hogy mindenkinek vannak mélypontjai és hullámvölgyei, de gondolj arra ha nagyon mélyen vagy, onnan már csak felfelé vezet az út... SOHA NE ADD FEL! Bia(L)

I miss you

"Mikor rád mosolyog, de már nem úgy mint régen egy forró csók után. Most nem úgy, most csak talán örül, hogy lát, de a mosolya mögött már nem ez van, mint azelőtt. Csak nézitek egymást és megfagy a levegő, csak ölelnéd és csókolnád, és elmondanád, hogy hiányzik ha nincs veled, de nem lehet. Kirohannál, hogy üvölts, mert nem lehet a tiéd. Csak összekuporodva ülsz, és hallgatod őt miről beszél, figyeled őt, a mozdulatait, a szemét, a bőrét, a karját, amivel nemrég még téged ölelt, és a szívedbe mar a fájdalom, mert az a szem már nem fog úgy rád nézni, mint azelőtt. Már nem túrhatsz bele a selymes hajába. Már nem érintheted a bőrét. Már nem csókolhatod a száját. Már nem. Soha többé. De mikor utoljára érintett, ölelt és csókolt azt nem felejted el, egyetlen percet sem felejtesz el abból, amit együtt töltöttetek, és ha csak rövid időre is, és még ha titokban is melletted volt, a tied volt még ha nem is egészen,de bele sem gondoltál, hogy ez az utolsó csók, az utolsó ölelés. Talán akkor jobban magadhoz szorítod, vagy hevesebben csókolod meg, ha tudod, hogy ez az utolsó alkalom. De nem gondoltad végig, féltél és iszonyúan fájt. Mit kellett volna tenned? Miért engedted el? Már csak a kérdéseid vannak, amelyekre annyiféle választ adhatnál, de nem találsz megfelelőt. Nem tudod mi lett volna,ha.... Mit hoz a sors? Talán egyszer valahol, valamikor, és lesz még egy csók és még egy ölelés. Ennyi, vagy talán több? Nem is sejtheted. Csak az időre vársz, hogy az majd segít, és eldönt mindent. De még mindig fáj. Látnod kell. Senki sem tudhatja körülötted, hogy megveszel érte, és csak a remény marad. A remény, hogy egyszer csörög a telefon: „Hiányzol!”"

memories...

Ma délután kimentem a teraszra. Szeretek ott lenni, mert belátom az egész várost. Ránéztem a régi iskolára... a salakpályára és eszembe jutott megszámlálhatatlan emlék. Az ahogyan szenvedtünk, miközben 2000 métert futottunk... az, hogy szünetekben a kerítés mellett álltunk és a suli melletti patakot néztük, amikor futottunk a mókus után. Aztán ránéztem az épületre és eszembe jutottak a felelések, a dolgozatok, a fellépések, a farsangok, azok a csodálatos percek és azok az emberek akiket ott ismertem meg és ma már el sem tudnám képzelni az életem nélkülük... és ránéztem az útra, ahol jöttünk lovaskocsival az utolsó nap, majd a betonpályára ahol elbúcsúztunk egymástól...ezek talán kis dolgoknak tűnnek, de lassan egy éve, hogy történtek és nekem rengeteget jelentenek. Azt kívántam csak egy napra visszamehessek és átélhessem még egyszer...de hiába vágyom ilyesmire, nem lehetséges, azok az emlékek örökké a szívemben élnek, soha nem felejtem el...