everybody find someone

Nézzük meg magunkat. Folyton rohanunk, folyton loholunk, folyton késésben vagyunk. Emberek vagyunk, ez mégis embertelen. A legjobban arra vágyunk, hogy tartozzunk valakihez. Vannak, akik első látásra egymásba szeretnek, azonnal érzik, a sors egymásnak rendelte őket. Nagyszerű érzés lehet, mint egy tündérmesében. Boldogan élnek, míg meg nem halnak. De azért általában nem ilyen egyszerű. Legtöbbünk számára ez kevésbé romantikus. Tele van bonyodalmakkal, problémákkal, lekésett pillanatokkal és elszalasztott lehetőségekkel. Nem azt mondjuk, amit kellene és nem is akkor..
De néha-néha az univerzum káoszában történik valami váratlan, ami előrevisz bennünket, és az az igazság, hogy egyre inkább azt gondolom, egyre inkább azt érzem, hogy nemcsak emberek vagyunk, de emberségesek is.. néha egy picit minden lelassul, és helyre kerülnek a dolgok. Rátalálunk arra, akit a sors rendelt nekünk, és végre tartozunk valakihez.

tu as changé

Már kész őrület, hogy a bejegyzések többsége hozzád szól. Azt hiszem ez azért lehet, mert az érzéseimet te befolyásoltad eddig a legjobban. Neked köszönhetően sok mindent átértékeltem, mondjuk azt, hogy az egyik pillanatban két ember szeretik egymást, nem tudnak meglenni egymás nélkül, a másikban egymáshoz sem szólnak. Ez borzalmas.

Igen, bevallom hiányzik.. az érzés..most nem te, ami lettél az nem hiányzik. Az akit régen szerettem, olyan mintha nem is te lennél. Mikor úgy érzem kész lennék az újra, mindig jössz és visszahúzol..
Hagyjuk is ami megtörtént megtörtént.. Nem azt mondom, hogy felejtsük el, bár te már túl vagy rajta. Majd egyszer jusson eszedbe, hogy tőlem jobban nem hiszem, hogy szeretne bárki is. Érdekes, én neked vagy több lehetek mint barát vagy kevesebb. Ne haragudj, de most nem vagyok benne biztos, hogy barátok tudnánk lenni, olyanok mint régen.

letter for you

Kedves!
Az, hogy mit gondolok rólad? Ha tudnám ki vagy igazából, hogy kinek akarsz megfelelni, hiszem hogy minden másképp történt volna. Lehetséges, hogy nem az vagy akinek mutatod magad, esetleg magad sem tudod, hogy az érzéseid mit súgnak.. Tudod, mi az ami mindig elhitette velem, hogy csak én számítok? A szemed, a tekintet ahogyan rám néztél. Ha nem így lett volna, talán a szavaid is mit sem értek volna. Eddig kellett gondolkoznom azon, mi az ami engem mindig magadhoz húz.. az a dolog ami köztünk volt.. és mégis itt ülök, és a nagy semminek mondom el mit érzek..neked nem merem.

Hogy hogyan kezdtük? Osztálytársként, barátként, lelkitársként. Akkor nem a lehetséges szerelmet kerestem benned, egyszerűen jó volt megismerni. Érdekelt, hogy mit érzel, egyre jobban, tetszett ahogyan a szerelemről beszéltél, amiben nekem akkor még nem nagyon volt részem.

Nem akartam én beléd szeretni, feltételezem, hogy te sem határoztad el előre. De amikor találkoztunk, világos volt, hogy egyikünk sem ura annak, ami velünk történik. Egymásba szerettünk, annak ellenére, hogy sok mindenben különböztünk, és ezzel valami rendkívüli, gyönyörű dolog vette kezdetét. Velem egyetlenegyszer történt ilyesmi eddig, ezért van az, hogy minden együtt töltött perc oly mélyen az emlékezetembe vésődött. Soha nem felejtem el egyetlen percét sem. Te nem olyannak láttál. Azelőtt még soha senki nem éreztette velem azt, hogy elég vagyok. Te voltál az első, és most már én is elhiszem.

Ne legyen lelkiismeret-furdalásod. Szükségünk van szeretetre és ezért néha őrült dolgokat teszünk. Túl sok boldogságot akarunk, túl sok örömöt, míg végül belebetegszünk.

Csak 3 hétig voltunk együtt, de ez a 3 hét, elég volt ahhoz, hogy beléd szeressek. aztán egy évig nem beszéltünk szinte semmit, de mit számít egy év, 3 olyan hét után, amit azóta sem tudok kiverni a fejemből? Azt mondják:

A nyári kalandok többféle okból érnek véget, de mindent összevetve egy dolog közös bennük: hullócsillagok, fenséges, megismételhetetlen pillanatok, az örökkévalóság felvillanása, mely egy perc alatt elillan.

Azóta is visszavágyom, már nem oda, nem hozzád, hanem az érzéshez. Jelenleg szerelmes vagyok az emlékekbe.