tudatos tudatlanság

Van, hogy valami beugrik. Van, hogy összeáll a kép valamiről. Van, hogy olyat látsz ami mélyen megbántja a szívedet. Van, hogy valami újra és újra felbukkan az agyadban és fájdalomra készteti a szíved.
De van, hogy ezt inkább nem mutatjuk ki csak hogy ne generáljunk feszültséget, vagy épp másban ne keltsünk bűntudatot. Tudatosan, hallgatjuk el ami odabent lejátszódik. Tudatosan, tudatlanságot játszunk.

Ez kellett.

Elájultam. Igen, mert annyira görcsölt a hasam. Tudom, hogy emögött nem csak ennyi van, nem csak annyi hogy serdülőkor közepén járok, nem csak annyi hogy megvan. Hanem pszichés okai vannak. Ezt egy jelnek tekintem..hogy itt kell befejezni azt amit csinálok. Amúgy sem élek bulizós életet, nem iszok, nem cigizek(!), nem drogozok..nem is erről van szó. Hanem nem úgy élek, ahogy kellene. Éjfél előtt sosem alszom el, és dél előtt nem is bírok felkelni. Túl sokat töltök a laptopom előtt, ami már szinte teljesen beszippantott. Nem érdeklődöm a családom iránt és a barátaim iránt se. Ezen változtatom kell és fogok is.

intersummer

..ÉÉéés igen! Elkezdődött egy újabb emlékezetesnek ígérkező nyári szünet:)
Mindenki csak punnyad, a facebook, instagram meg az ehhez hasonló időpazarlást elősegítő "hasznos" eszközök újra megtelnek "unatkozoooooom:S" , "süt a nap", "sunshine*.*" "indulás nyaralni" "itt: tó/strand" csodálatos és "ha nem lennének, hiányoznának" kiírásokkal! (Alig vártam!! :3)
Bikinis képek, nap által okozott égési sérülések, fekve készített kép a bikiniről és a lábról (szigorúan arc nélküli) képek megosztása. Az egyedülállók siránkozása, a kapcsolatban lévők szerelmük kinyilvánítása. Ja igen és én nem tartozom azok közé akik ezeket a bejegyzéseket, kommenteket, kiírásokat fikázza. Egyszerűen csak vicces. :) Na és ezek is hozzá tartoznak manapság a nyárhoz.

idióta vizualitás

Mikor hirtelen eszedbe jut valami és továbbgondolod, majd akaratlanul elképzeled és lejátszódik a fejedben vajon hogy is lehetett, szívszorító érzés.
Nem vagyok normális! Kínzom magam folyton, de nem akarok fájdalmat! Újra és újra mintha ez nekem jó lenne. Nem akarom ezt. Mégis ezt csinálom. Ez megőrjít. Talán azért mert nem tudok mindent és ezért elképzelem és ahogy végig fut az agyamon a jelenet, ami teljesen élethű, nehezen tudok visszatérni a valósághoz. Haragszom magamra. Mert ezzel nem csak magamat ostorozom. Az lenne a legjobb -ha egyenlőre még nem is tudom kizárni teljesen a gondolatokat - inkább magamba tartom. Így sok rosszat elkerülnék. Nem leszek önző. Ez csak nekem fájjon, másnak ne! Mindent kibírok, sértegetést, fájdalmat, csalódást, felemelt hangot, gonosz embereket, bántást, lealázást, veszthetek mindenben..nem érdekel. Engem lehet bántani. Rajta, mindenki! Erős vagyok, erős vagyok ahhoz hogy magamba szorítsam!

say ok

"I'm not like all my friends, who keep calling up the boys, I'm so shy"

rosszindulat

Sajnos nap mint nap bebizonyosodik, hogy mennyi rosszindulatú, gonosz ember van a szó szoros értelmében. Mégis mi visz rá arra bárkit is, hogy mást kritizáljon és másban hibát találjon? A még felháborítóbb az, hogy egy számára ismeretlenben. Ez a szánalom. Nem ismeri, nem tudja ki ő és min ment keresztül. Nem gondol arra, hogy a szavak fájnak a legjobban. Nem gondol arra, hogy ez mennyi elhullasztott könnyel és fájdalommal jár.   Nem kell ide fizikai bántalom, ez annál sokkal rosszabb. Az ember akaratán kívül, próbál minden embernek megfelelni, pedig nem lenne szabad.
Először inkább magukba nézzenek bele jó páran akik képesek mást ócsárolni. Mert ők sem tökéletesek és mindenbe bele lehetne kötni. De vannak emberek akiket a jóindulatúság vezérel és van akik menthetetlenül pofátlanok és bunkók, de majd ők is azt kapják az élettől amit adtak!

7 things

Egy kósza gondolat és kész is a félreértés

Összezavarodott gondolatok. Sértett lélek. Hibával teli test. Fájdalmas boldogság. Félek. Jön megint egy emlékkép egy szó abból a kib&@#$ múltból és mindig kicsit összetörök. Itt hibás nincs, csak áldozatok. Kiborulás és úgy állunk ott, mint két ismeretlen akiknek nincs mondanivalójuk.
..És rádöbbenek, hogy túlságosan félek, attól a megalázott és széttiport érzéstől amiből nincs kiút- mintha zsákutcába érnék. Elrontok mindent. De annyi minden összegyűlt már bennem, amit soha senki nem kérdezett tőlem. Amit soha senkinek nem mondtam. Amit belém szorítottak. Irányítottak ahogy csak kedvük tartotta, mert gyenge voltam. Mindez most folyamatosan kitörik belőlem. Pillanatok alatt elmegy a kedvem. Mert eszembe jut, hogy lehettem ekkora szerencsétlen? Soha nem álltam ki magamért, széttapostak. Mert ennek a lánynak nincsenek érzései és saját gondolata, neki nem számít ha megsértik, mert neki nem fáj. Az emberek gonoszak és őszinték.. és az őszinteség szétmar olykor..