2013. augusztus 30., péntek

2013. augusztus 28., szerda

örök szerelem

Sosem hittem volna, hogy egyszer majd ennyire igazán szeretni fog valaki és már több mint egy éve mintha egy tündérmese egyik főszereplője lennék. Nem voltam sohasem az a szerelmes típus, sosem szerettem senkit szerelemből és nem gondoltam volna, hogy valaha megtudok majd valakit szeretni. De ő, teljesen más. Már most 16 évesen biztos vagyok benne, hogy örökké szeretni fogom.. tudom, hogy ha majd ráncos lesz az arcom akkor is úgy fog ragyogni a szemem ha meglátom és akkor is ő lesz a legtökéletesebb ember számomra. Mindez úgy hangozhat mint egy kis fellángolás, egy egyszerű tini szerelem a sok közül, hogy rózsaszín köd és aztán jön a fájdalmas csalódás. Nem! Mindketten tudjuk, hogy ez nem fogható ilyesmihez. Sőt semmihez. Szerelmesek vagyunk és az idő múlásával nem halványul hanem minden csókkal erősödik az érzés. Ha tehetném egész nap csak ölelném mert a szimpla jelenléte megnyugtat. Kötődünk egymáshoz és egyből megállapítjuk ha a másiknak valami baja van. És ha valaki azt mondja, ha ennyit vagyunk együtt lehet könnyen megunjuk egymást. Én biztos vagyok benne, hogy mindig lesz valami ami különlegessé teszi a kapcsolatunkat, mindig lesz valami ami megédesíti majd. Sokszor nevetünk önfeledten, kacagunk egymáson, kifigurázzuk egymást, vagy néha sírunk.. de minden olyan tökéletes ha együtt vagyunk. Minden megvan ami kell. Az, hogy ő mellettem van, a legjobb dolog ami valaha történt velem.


Boldogsággal jelentem ki minden nap, hogy Szeretlek! <3


2013. augusztus 27., kedd

humiliated

 

Friends Forever

Tudom, hogy úgy tűnik, hogy már nem vagyunk olyan jóban mint régen. Sok víz lefolyt a Dunán és sok mindent sajnálok. Mert egy igaz barát nem így viselkedik ahogy én viselkedtem sokszor. De ha visszagondolok arra a sok szép emlékre, amiket átéltünk, hogy mennyit nevettünk együtt, nem hagyhatom, hogy ez az igaz barátság a múltban ragadjon. Volt, hogy sírtunk együtt, vagy ugrándoztunk a boldogságtól de mindkettő jó volt, mert tudtuk hogy ott vagyunk egymásnak bármi bánt. Mindent rendbe lehet hozni, ha azt mindenki szeretné. Hiányzik a te tanácsod, hiányzol!

http://www.youtube.com/watch?v=tSuIT3F72uA




i'm special

Szinte az összes bejegyzésem arról szól, hogy milyen rossz  nekem vagy találsz benne legalább egy kis önostorozást. Mert természetesen tartalmazok néhány csipetnyi kisebbségi komplexust..
Na de végig gondoltam az egészet és pont emiatt tűnök én olyan gyengének. Pont ezért tudnak engem a porig alázni és én ezt Pont nem fogom hagyni többet. Nem vagyok nagyképű, sosem leszek magammal tökéletesen megelégedve, de tisztába vagyok vele mire vagyok képes. Tudom, hogy semmivel nem vagyok kevesebb sok velem egykorúval, sőt szerintem kijelenthetem, hogy érettebb és felelősségteljesebb a gondolkodásom sokaknál.
Bárki, aki olvassa ezt. Gondolja végig, hogy tett-e velem vagy bárkivel olyat amit mondjuk ő nem bocsájtott volna meg?  Biztos, hogy van ilyen.
Többet nem leszek irányítható és megbocsájtó, mert azzal semmire sem megyek.


új időszámítás

Csak ülök itt, nézek ki a fejemből és szinte hallom a fejembe cikázó gondolatokat. Megterhelő nap volt ez a mai. Mondhatnám, hogy nem az én napom de ez szinte mostanság az összes napom címkéje lehetne. Össze vagyok zavarodva. Néha van olyan érzésem, mintha minden összeesküdött volna ellenem..ez pontosan olyan.
Tények sorozata, képzeletem élénk játszadozása, siránkozás a történteken. Napi program.
Nem tudok mit kezdeni magammal. Tanácstalan vagyok és kétségbeesett. Olyan jól esne valami feszültséglevezetés. Mondjuk megütni valakit, olyan személyt akire most épp gondolok. De nem leszek gyerekes. Bár minden porcikám azt kívánja, hogy amit adtak azt visszaszolgáltassam valami úton módon, de tudom, hogy majd elintézi az élet. Megkapják azt ami jár nekik. 
De az az érzés, hogy az az ember akit én szeretek mást is szeretett, hogy mást is csókolt és mással is volt olyan pillanata mint velem az kiborít. 
Elgondolkozom, hogy a kapcsolatunk olyan mint egy tündérmese és visszanézek.. milyen jó lenne..mennyivel jobban hangzana, ha egész életében csak engem szeretett volna és szeret.. hogy első szerelme lennék, hogy tényleg csak velem él át minden szép dolgot az életben. De persze ott van az igazság, hogy nem. Bele kell törődni, hogy a történteken nem lehet változtatni, hogy muszáj szenvednünk azok miatt a dolgok miatt amiből nem gondoltuk volna akkor hogy még baj lehet, hogy meg akarjuk majd változtatni. Csak ennyit szeretnék és szerettem volna tőle hallani, hogy "Nyugodj meg szívem, én lezártam a múltam azt a részét, sosem akarok rá visszagondolni, nem jelent semmit, sosem jelentett és semminek tekintem. Téged szeretlek!"  Vagy mikor azt mondtam, hogy persze ő mindent megkaphat..azt 
szerettem volna hallani, hogy "Őt sosem szerettem úgy mint téged!" Nekem ennyi elég lett volna, hogy biztos legyek benne, neki jobb vagyok tőlük..




2013. augusztus 25., vasárnap

I 7 U

Hahaha, örülök, hogy néhány emberrel nem szoktam találkozni, mert lehet, hogy hirtelen nem lennék az a "szerény, szótlan, bátortalan kislány". Nem vagyok agresszív, se idegbeteg, de úúúúgy fejbe talpalnám néhányukat, hogy öröm lenne nézni.
Adios Bitches!
x


on my own


2013. augusztus 20., kedd

Forget shit and move on.

But something can't afford me..

missing memories

A régi gondmentes, nyugodt gyerekkor. Az érzés, hogy mára már felelősséggel tartozol mindenért. Meg kell folyamatosan felelned bizonyos szabályoknak, bizonyos embereknek. Ja, nem is csak bizonyos embereknek, hanem mindenkinek. Úgy érzed, hogy annyi teher és nyomás, stressz és gond szakad rád, hogy nem tudsz vele mit kezdeni. Van aki könnyen, valaki nehezebben kezeli. Én nehezen.
Hiányzik az a felelősségmentes kislánykor. Amikor a legnagyobb bajom az volt, hogy kócos a babám haja. Mikor minden sokkal szebbnek tűnt. Az egész élet. Mintha ahogy felnövök minden veszítene a varázsából.. az ünnepeknek nincs meg az a hangulata mint régen. Kevésbé örülök olyan dolgoknak amikért régen megőrültem és ha megkaptam szárnyaltam a boldogságtól. Most inkább félek, hogy mit fogok kezdeni a rám nehezedő nyomással. Gyerekesen arra vágyom, hogy hirtelen visszarepülhessek az időben és átélhessem újra azokat az emlékeket amik meghatározzák az életemet..




2013. augusztus 18., vasárnap

A nagy semmi

Ezt a nyarat úgy tudnám összefoglalni röviden, hogy semmi sem úgy alakult ahogy szerettem volna és senkinek nem azt nyújtottam amit elvártam magamtól.

Sok-sok éve halmozódik bennem valamiféle stressz és nyomás. Igaz, sosem voltam kőkemény idegzetű ember, mindig az átlagosnál érzékenyebbek közé soroltam magam. Volt, hogy kisebb nagyobb dolgok miatt stresszeltem, de leginkább magamban tartottam és úgy éreztem, hogy elmúlt, vagy inkább enyhült..de ezzel hogy nem mondtam senkinek inkább csak erősödött és kellő alkalmat kapott rá, hogy ezen a nyáron előtörjön.
Hogy mi az oka? Senki, csak én.
Hogy mi ez az egész? Magam sem tudom.
Hogy mit érzek ilyenkor? Kilátástalanságot, félelmet, pánikot..mint aki nem kap levegőt. Nincs étvágyam, nem tudok aludni..magyarul magamat teszem tönkre.
Néha jobb, néha rosszabb..van, hogy segít a gyógyszer, de van, hogy semmi sem.
Az egyetlen kívánságom, hogy elmúljon és igazán élhessek. Úgy érzem, hogy nem tudok megfelelni senkinek, mert mindenki jobbat érdemel nálam, de félek a gondolattól, hogy magamtól kell megoldanom.. az agyamon kell átállítani valamit, hogy az egész felfogásom megváltozzon. Mert mikor anyához sietek sírva, hogy segítsen, abban a mondatban az egész lényem benne van, az összes bizalmam, reményem, hogy valaki tud nekem segíteni kimászni a "semmiből". 





2013. augusztus 9., péntek

a múlt sosem lesz csak a múlté

Vannak emberek akiktől a hideg is kiráz pedig nem is ismerem őket.
Vannak tények amik előtt érthetetlenül állok.
Vannak képek amiktől rosszul érzem magam.
Vannak gondolatok amiket nem tudok elhessegetni.
Vannak szavak amelyektől fáj a szívem.
Vannak emlékek amiket feledni nem tudok.
Vannak érzelmek amik talán sosem múlnak el teljesen.
Vannak feltevések amikről bebizonyosodott, hogy igazak.
Vannak kérdések amikre sosem akarom hallani a választ..


So.. i don't know

Már egy ideje nézem a képernyőt azzal az ürüggyel, hogy valamit írnom kéne. Mert rengeteg mindenről szeretnék, de mégsem tudom, hogy miről és hogyan. Gondolatok cikáznak a fejemben. Ismeretlen érzést érzek és ha majd megtudom fogalmazni..megfogom.


2013. augusztus 8., csütörtök

megfelelés

Csak ez. Csak ez jár a fejemben megállás nélkül. Miért akar minden ember megfelelni a másiknak!? Miért van az, hogy ha belenézek a tükörbe, akkor arra gondolok, hogy vajon, hányan mondták már rám, hogy csúnya, vagy ízléstelen, vagy sovány esetleg gebe.. és vajon meg tudok-e felelni azoknak az embereknek akik fontosak számomra. Elég egy rosszul sikerült fotó, hogy úgy érezzem legszívesebben elbújnék, mert engem nem láthat senki, szégyellem magam. Miért fontos az, hogy mindenkinek tetszem!? Tudom, hogy lehetetlen. De az amikor elmegyek vásárolni vagy épp csak egy barátommal beszélek.. Vajon mit gondolhat? Lehet, hogy éppen arra, hogy hogy állhat így a hajam, vagy, hogy tetszhetek én bárkinek.. Fájdalmas, ez az önostorozás.
Mikor látok egy olyan lányt aki mondjuk modell vagy szépségkirálynő, hogy én miért nem születtem olyannak, hogy nekem miért nem széles a csípőm? Nekem miért nem olyan dús a hajam? Miért nincs tündöklő kék szemem? Miért nem nézek ki úgy mint ők?
Azért..mert mindenki más. Mindenkiben más a szép. El kell fogadni, hogy mindenkinek más tetszik és vagy megfog bennem valami vagy nem.. A jó tulajdonságokat kell előtérbe helyezni és azokat hangsúlyozni. De hogy ez nekem miért megy ennyire nehezen? Tudom elméletben, hogyan kellene felfognom, de mindig kisebbnek fogom érezni magam másoknál.


2013. augusztus 6., kedd

the lucky one

"Van, hogy egy apróság megváltoztatja az életünket. Hirtelen, amikor a legkevésbé számítunk rá, történik valami, és új irányba indít. Olyan útra, ami csupa meglepetés. Hová érkezünk? Ez az út maga az élet. Így keressük a fényt. De hogy megtaláljuk a fényt, előbb át kell jutnunk a sötétségen."


"szánalmas életem"










2013. augusztus 5., hétfő

kis meglepetés, nagy boldogság

Fáradtan felbaktattam a szobámba, fájt a fejem..hosszú két nap után kijáró pihenésre vágytam, csak arra, hogy belevessem magam az ágyamba. Kinyitottam a szekrényem, pizsama után kutatva. Miután hosszas nézelődés után egyiket sem tartottam megfelelőnek egy nyári éjszakához, leültem a szőnyegre.. talán kicsit megpihenni vagy úgy gondoltam, hogy anya jön és majd ő keres, mert ő tényleg mindig megtalál mindent. Úgy is lett. De mire beért a szobámba én könnybe lábadt szemmel figyeltem a szekrényemből kihulló papírlapocskát. A könnyfátyol mögül egy ideig nem tudtam elolvasni. Majd felálltam és észrevettem az eldugott kis papírcetli társait. Ilyen meglepetésben sosem volt részem. Melegség töltötte el a szívemet, hogy vannak akik mellettem vannak és próbálnak segíteni.
A barátnőim voltak nálunk 2 napig és sokat beszélgettem velük, megértették, vagy ha nem is, megpróbáltak megérteni. Azt, hogy nem vagyok a legjobb passzban. Elmeséltem nekik mindent és ők biztató szavakkal pakolták tele a szekrényeimet. Csodálatosak. Tényleg éreztem, hogy segítenek. Köszönöm nekik!