2013. november 30., szombat
sometimes
2013. november 27., szerda
elcseszett valóság
A nyár közepén kezdődött minden ami felforgatta az életét teljesen, ezzel együtt másokét is. Rájött mindenki, hogy ez nem egy egyszerű tiniizgalom, ami néha-néha stresszhelyzet esetén felbukkan mint általában mindenkinél. Ez nem szimpla "tenyér dörzsölős" izgalom. Ez más. Mikor reggel fejvesztve kapkod a levegőért, a szíve majd kiugrik, a gombóc szinte kőkemény a torkában, az izmai megfeszülnek, a világ kikapcsol körülötte, átadja magát a pániknak. Segítségért sír a szüleinek, hiszen nem tudja, hogyan kezelje ezt az elszabadult érzést. Mintha egy ketrecbe lenne bezárva és sehol sincs kiút, sehol sincs megfejtés. 16 évesen xanax-al kelt és feküdt. Mára már 2 másik gyógyszerre váltott, ami endorfin hiányát csökkenti, valamilyen szinten. Néha teljesen elhagyja magát és a feladás gondolata is felmerül benne, de ott van mellette a családja, a barátja, a barátai és ők segítenek neki a figyelem elterelésben, az élet szépségét megkeresni ha pillanatnyilag elvesztené. Oly nehezen kezeli, olyan megfejthetetlennek tűnik az egész, és egyenlőre nem találja a biztos pontot, azt a pontot, ami azt jelzi, hogy túl van rajta. Túl akar lenni rajta és élni akarja az életét.
Tudod mi a legszomorúbb ebben az egészben? Hogy az ő.. én vagyok.
2013. november 8., péntek
Irigység és utálat
Gondolom sokan átélik a kampány izgalmait a közép suliban. Nem gondoltam volna, hogy ennyi gonddal, teherrel és stresszel jár, de számunkra teljesen megérte minden idő amit belefektettünk.
Igen, nem voltam jol, nem éreztem jól magam egész végig, mert az én idegállapotom elég ingadozó, 2féle nyugtató minden nap nem annyira megszokott ebben a korban, de ha muszaj akkor muszaj..Túl lettem rajta az utolso napra és önfeledten örültem és ünnepeltem az én szerényke osztályomat mert mindent beleadtak és nem a pénzre és egyebekre gondolok, hanem, hogy bennünk volt a legtöbb szeretet és lojalitás az biztos, nem érdekel senki más fajta véleménye.
Örömkönnyek közepette ölelte egymast az osztaly és ennyire még sosem voltunk együtt, olyan boldogsagot és büszkeséget éreztünk, hogy az elképesztő és soha senki nem veheti el tőlünk!
Aztan ugye vannak azok akik nem tudnak veszíteni. Nevetséges, hogynéhány ember mire képes egy iskolai kampany miatt. Ha ez a legnagyobb problémájuk akkor az régen baj. Ügyvédet meg nyugodtan fogadhatnan is a szavazatok szána ezután sem lesz több. Meglepetés! Ez így alakult, fogadjak el. Nem tudnak beletörődni, hogy minket tartottak jobbnak és nem értem miért kell minket fikázni amiért megnyertük mert az iskolánk döntött így. A jò kedvünket és ezt a megtiszteltetést nem tudják elvenni úgysem, ez a miénk akermennyire utálatot sugároznak felénk, legyenek el azokkal az emberekkel akik ugyanúgy lázadnak aztán egy idő után csak lecsendesednek a dolgok. A véleményük meg eddig sem és ezután sem fog érdekelni.