tu as changé

Már kész őrület, hogy a bejegyzések többsége hozzád szól. Azt hiszem ez azért lehet, mert az érzéseimet te befolyásoltad eddig a legjobban. Neked köszönhetően sok mindent átértékeltem, mondjuk azt, hogy az egyik pillanatban két ember szeretik egymást, nem tudnak meglenni egymás nélkül, a másikban egymáshoz sem szólnak. Ez borzalmas.

Igen, bevallom hiányzik.. az érzés..most nem te, ami lettél az nem hiányzik. Az akit régen szerettem, olyan mintha nem is te lennél. Mikor úgy érzem kész lennék az újra, mindig jössz és visszahúzol..
Hagyjuk is ami megtörtént megtörtént.. Nem azt mondom, hogy felejtsük el, bár te már túl vagy rajta. Majd egyszer jusson eszedbe, hogy tőlem jobban nem hiszem, hogy szeretne bárki is. Érdekes, én neked vagy több lehetek mint barát vagy kevesebb. Ne haragudj, de most nem vagyok benne biztos, hogy barátok tudnánk lenni, olyanok mint régen.

letter for you

Kedves!
Az, hogy mit gondolok rólad? Ha tudnám ki vagy igazából, hogy kinek akarsz megfelelni, hiszem hogy minden másképp történt volna. Lehetséges, hogy nem az vagy akinek mutatod magad, esetleg magad sem tudod, hogy az érzéseid mit súgnak.. Tudod, mi az ami mindig elhitette velem, hogy csak én számítok? A szemed, a tekintet ahogyan rám néztél. Ha nem így lett volna, talán a szavaid is mit sem értek volna. Eddig kellett gondolkoznom azon, mi az ami engem mindig magadhoz húz.. az a dolog ami köztünk volt.. és mégis itt ülök, és a nagy semminek mondom el mit érzek..neked nem merem.

Hogy hogyan kezdtük? Osztálytársként, barátként, lelkitársként. Akkor nem a lehetséges szerelmet kerestem benned, egyszerűen jó volt megismerni. Érdekelt, hogy mit érzel, egyre jobban, tetszett ahogyan a szerelemről beszéltél, amiben nekem akkor még nem nagyon volt részem.

Nem akartam én beléd szeretni, feltételezem, hogy te sem határoztad el előre. De amikor találkoztunk, világos volt, hogy egyikünk sem ura annak, ami velünk történik. Egymásba szerettünk, annak ellenére, hogy sok mindenben különböztünk, és ezzel valami rendkívüli, gyönyörű dolog vette kezdetét. Velem egyetlenegyszer történt ilyesmi eddig, ezért van az, hogy minden együtt töltött perc oly mélyen az emlékezetembe vésődött. Soha nem felejtem el egyetlen percét sem. Te nem olyannak láttál. Azelőtt még soha senki nem éreztette velem azt, hogy elég vagyok. Te voltál az első, és most már én is elhiszem.

Ne legyen lelkiismeret-furdalásod. Szükségünk van szeretetre és ezért néha őrült dolgokat teszünk. Túl sok boldogságot akarunk, túl sok örömöt, míg végül belebetegszünk.

Csak 3 hétig voltunk együtt, de ez a 3 hét, elég volt ahhoz, hogy beléd szeressek. aztán egy évig nem beszéltünk szinte semmit, de mit számít egy év, 3 olyan hét után, amit azóta sem tudok kiverni a fejemből? Azt mondják:

A nyári kalandok többféle okból érnek véget, de mindent összevetve egy dolog közös bennük: hullócsillagok, fenséges, megismételhetetlen pillanatok, az örökkévalóság felvillanása, mely egy perc alatt elillan.

Azóta is visszavágyom, már nem oda, nem hozzád, hanem az érzéshez. Jelenleg szerelmes vagyok az emlékekbe.

i want to be the one for you

.. mint mindig, most is azon jár az agyam, hogy az élet miért ilyen igazságtalan? A szokásos szövegemet én cáfolom meg:/ Nem lehet mindig, mindenben a jót látni.. pedig mindenben van. Nem lehetek én sem mindig felhőtlenül jókedvű, a csalódások, a felgyülemlett, magamba fojtott fájdalmak nem tűnhetnek el nyomtalanul.. én azt gondolom néha jó sírni.

..egyetlen akarok lenni valaki számára, a helyettesíthetetlen, a pótolhatatlan..

(saját)

it's complicated

ez az egész annyira bonyolult, vagy csak én teszem azzá?
.....felkészültem a holnapi napra, majd lefeküdtem.úgy tettem mintha nézném a tv-t, de közben azt sem tudom, hogy egyáltalán be volt-e kapcsolva.....csak járt az agyam, mostanában megállás nélkül. gondolkozom, mit rontok el? mi az ami miatt visszatér hozzám újra és újra? és bármennyire is jól esnek a szavai, be kell látnom, hogy a felejtés a legmegfelelőbb út.....  miattam nem fog megváltozni és nem is kell.. mégis tudom, hogy hülyeség, valami annyira húz hozzá..de nem szeretem. én már nem! Majd magányosan megöleltem a párnámat..megöleltem ezt a rideg tárgyat mintha ember lenne, érzésekkel..... rájöttem erre van szükségem. tudtam, hogy ez csak egy párna, tudtam, hogy nevetséges vagyok. Becsuktam a szemem és legördült egy könnycsepp az arcomon.... újra érezni akarom..azt, hogy valaki szeret.

suffering

szeretlek vagy mégsem? csak szenvedek emiatt
mikor elmondod mit érzel, engem csak megriaszt
már nem érdekel meddig, csak próbáljuk meg újra
csak a jövő fontos, nem gondolok a múltra.

szavaid simogatnak de máskor összeszúrnak
a ***** miatt érzem magam túlságosan aprónak
kérlek döntsd már el mit akarsz, a "sajnálom"-ból elég,
vagy csak nekem kéne engedni, legyek végre merész?

Nézz magadba!

Nem bírom az olyan embereket, akik olyanokról mondanak véleményt, akiktől ők egy picit sem különbek.
Csak nézz magadba egy picit. Gondolj arra, hogy mindig úgy viselkedsz ahogy kell? és ha egy kívülálló látna téged mit gondolna rólad?
Ha így viselkedsz, ne siránkozz azon, hogy téged nem szeret egy fiú sem... elmondom, hogy miért...azért mert kelleted magad. Persze, hogy ezt minden fiú kihasználja....egy darabig, aztán a véleménye is meg van rólad. Figyelj átlátszó, hogy azért rázod magad, mert tudod, hogy ez a fiúknak tetszik. Aztán megsértődsz azon, ha valaki ilyesmit feltételez rólad. Pedig valami valóságalapja is van annak, hogy ezt mondják. Ha nem vagy magaddal megelégedve, akkor miért hordasz olyan ruhákat amik kihangsúlyozzák az alakodat? Miért hordasz kivágott felsőket ha nem szereted az alakodat? A facebook-on kiírod, hogy milyen csúnya vagy csak azért, hogy százasával győzködjenek az ellenkezőjéről.

Nem tudom, de én nem tudnék ilyenre képes lenni. Jó érzés mikor megdicsérnek, de nem ilyennel fogom elérni. Inkább leszek olyan, amilyen vagyok, minthogy kéretem magam, csak azért hogy nőjön az egom.

I can

Vannak olyan dolgok, helyzetek az életben mikor nem lehet megfutamodni, és helyt kell állni. Olyankor úgy érzem, sok minden nehezedik rám és talán nem bírom el, a teendők összenyomnak. Sokszor kis dolgokra is rátudok parázni annyira, hogy az rámenjen a teljesítményre. Ez borzalmas.
De tudom, hogy ez csak is rajtam múlik, csak én tudok ezen javítani. Bízok magamban és tudom, hogy meg tudom tenni!
Az élet eszméletlenül rövid, és nem pazarolhatunk el, nem hagyhatunk ki olyan pillanatokat, eseményeket az életünkből, amelyekbe azért nem mertünk belevágni mert féltünk, hogy talán nem fog sikerülni. Beismerem ez a legrosszabb hozzáállás. Elhiszem, hogy bármire képes vagyok. Azt amit kitűzök magam elé célként meg tudom csinálni.
Sok dolog azért tűnik olyan ijesztőnek, mert az emberek teszik olyanná.
Én úgy gondolom, hogy bármivel állunk szemben, a lényeg az, hogy jól érezzük magunkat, és ha tényleg annyira lehetetlennek tűnik, mindenből van kiút, de ha elhiszed, hogy menni fog, és egyszerűen, könnyedén fogod fel, semmi nem állhat az utadba!