music on, world off

halványan mindig

Visszacseng egy régi szó, hang. Visszatekint egy régi kép. Nem tudok vele mit kezdeni. Nem tudom megfogalmazni, mit érzek olyankor.. valami rosszat.

örök szerelem

Sosem hittem volna, hogy egyszer majd ennyire igazán szeretni fog valaki és már több mint egy éve mintha egy tündérmese egyik főszereplője lennék. Nem voltam sohasem az a szerelmes típus, sosem szerettem senkit szerelemből és nem gondoltam volna, hogy valaha megtudok majd valakit szeretni. De ő, teljesen más. Már most 16 évesen biztos vagyok benne, hogy örökké szeretni fogom.. tudom, hogy ha majd ráncos lesz az arcom akkor is úgy fog ragyogni a szemem ha meglátom és akkor is ő lesz a legtökéletesebb ember számomra. Mindez úgy hangozhat mint egy kis fellángolás, egy egyszerű tini szerelem a sok közül, hogy rózsaszín köd és aztán jön a fájdalmas csalódás. Nem! Mindketten tudjuk, hogy ez nem fogható ilyesmihez. Sőt semmihez. Szerelmesek vagyunk és az idő múlásával nem halványul hanem minden csókkal erősödik az érzés. Ha tehetném egész nap csak ölelném mert a szimpla jelenléte megnyugtat. Kötődünk egymáshoz és egyből megállapítjuk ha a másiknak valami baja van. És ha valaki azt mondja, ha ennyit vagyunk együtt lehet könnyen megunjuk egymást. Én biztos vagyok benne, hogy mindig lesz valami ami különlegessé teszi a kapcsolatunkat, mindig lesz valami ami megédesíti majd. Sokszor nevetünk önfeledten, kacagunk egymáson, kifigurázzuk egymást, vagy néha sírunk.. de minden olyan tökéletes ha együtt vagyunk. Minden megvan ami kell. Az, hogy ő mellettem van, a legjobb dolog ami valaha történt velem.


Boldogsággal jelentem ki minden nap, hogy Szeretlek! <3

humiliated

 

Friends Forever

Tudom, hogy úgy tűnik, hogy már nem vagyunk olyan jóban mint régen. Sok víz lefolyt a Dunán és sok mindent sajnálok. Mert egy igaz barát nem így viselkedik ahogy én viselkedtem sokszor. De ha visszagondolok arra a sok szép emlékre, amiket átéltünk, hogy mennyit nevettünk együtt, nem hagyhatom, hogy ez az igaz barátság a múltban ragadjon. Volt, hogy sírtunk együtt, vagy ugrándoztunk a boldogságtól de mindkettő jó volt, mert tudtuk hogy ott vagyunk egymásnak bármi bánt. Mindent rendbe lehet hozni, ha azt mindenki szeretné. Hiányzik a te tanácsod, hiányzol!

http://www.youtube.com/watch?v=tSuIT3F72uA

i'm special

Szinte az összes bejegyzésem arról szól, hogy milyen rossz  nekem vagy találsz benne legalább egy kis önostorozást. Mert természetesen tartalmazok néhány csipetnyi kisebbségi komplexust..
Na de végig gondoltam az egészet és pont emiatt tűnök én olyan gyengének. Pont ezért tudnak engem a porig alázni és én ezt Pont nem fogom hagyni többet. Nem vagyok nagyképű, sosem leszek magammal tökéletesen megelégedve, de tisztába vagyok vele mire vagyok képes. Tudom, hogy semmivel nem vagyok kevesebb sok velem egykorúval, sőt szerintem kijelenthetem, hogy érettebb és felelősségteljesebb a gondolkodásom sokaknál.
Bárki, aki olvassa ezt. Gondolja végig, hogy tett-e velem vagy bárkivel olyat amit mondjuk ő nem bocsájtott volna meg?  Biztos, hogy van ilyen.
Többet nem leszek irányítható és megbocsájtó, mert azzal semmire sem megyek.

új időszámítás

Csak ülök itt, nézek ki a fejemből és szinte hallom a fejembe cikázó gondolatokat. Megterhelő nap volt ez a mai. Mondhatnám, hogy nem az én napom de ez szinte mostanság az összes napom címkéje lehetne. Össze vagyok zavarodva. Néha van olyan érzésem, mintha minden összeesküdött volna ellenem..ez pontosan olyan.
Tények sorozata, képzeletem élénk játszadozása, siránkozás a történteken. Napi program.

Nem tudok mit kezdeni magammal. Tanácstalan vagyok és kétségbeesett. Olyan jól esne valami feszültséglevezetés. Mondjuk megütni valakit, olyan személyt akire most épp gondolok. De nem leszek gyerekes. Bár minden porcikám azt kívánja, hogy amit adtak azt visszaszolgáltassam valami úton módon, de tudom, hogy majd elintézi az élet. Megkapják azt ami jár nekik. 

De az az érzés, hogy az az ember akit én szeretek mást is szeretett, hogy mást is csókolt és mással is volt olyan pillanata mint velem az kiborít. 

Elgondolkozom, hogy a kapcsolatunk olyan mint egy tündérmese és visszanézek.. milyen jó lenne..mennyivel jobban hangzana, ha egész életében csak engem szeretett volna és szeret.. hogy első szerelme lennék, hogy tényleg csak velem él át minden szép dolgot az életben. De persze ott van az igazság, hogy nem. Bele kell törődni, hogy a történteken nem lehet változtatni, hogy muszáj szenvednünk azok miatt a dolgok miatt amiből nem gondoltuk volna akkor hogy még baj lehet, hogy meg akarjuk majd változtatni. Csak ennyit szeretnék és szerettem volna tőle hallani, hogy "Nyugodj meg szívem, én lezártam a múltam azt a részét, sosem akarok rá visszagondolni, nem jelent semmit, sosem jelentett és semminek tekintem. Téged szeretlek!"  Vagy mikor azt mondtam, hogy persze ő mindent megkaphat..azt 

szerettem volna hallani, hogy "Őt sosem szerettem úgy mint téged!" Nekem ennyi elég lett volna, hogy biztos legyek benne, neki jobb vagyok tőlük..