Az az érzés amit soha nem akarok többet átélni, mikor egy felhőtlen szerelem hirtelen végeszakad.
Mit akkor érez az ember elmondhatatlan legszívesebben elbújna, levegőt alig kap és azt érzi nincs vissza út. Hiszen innentől a felejtés a legmegfelelőbb cselekvés... nincs mit tenni. De mikor még a szíved őrülten rajong valakiért olyankor ellent mondani neki, képtelenség. Mit akkor érzetem nem más mint egy űr melyet csak az a személy tud betölteni, és rájössz hogy ő nem fogja soha többé. Összetört bennem valami, talán a szívem, nem is gondoltam volna hogy ilyen fájdalmas és hosszadalmas dolog mire rendbe jön, talán úgy megy ez mint más törésnél...sosem lesz a régi.
Azt mondtam magamnak csak erősebb lettem tőle... lehet, de erősebb lennék ha nem történt volna meg és még mindig szeretnénk egymást, a szívemet így óvhattam volna meg, de mondhatnám hogy ennek így kellett lennie és csalódásokból tanulunk. Lehet optimistán gondolkodni, de az amit abban a pillanatban éreztem más emberré tett, és tudom hogy azok az együtt töltött pillanatok örökké az összetört szívem darabjaiban megmaradnak, soha nem felejtem el...
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése