2012. szeptember 23., vasárnap

Mély gondolatok. 1. Rész


Egy reggel arra ébredtem, hogy valamit nekem kellene tennem, mert telnek a napok, úgy telnek a napok, hogy nem teszünk semmit.. Sokat gondolkozok mindenen, gyakorta elmerengek kérdéseken amik addig foglalkoztatnak, amíg legalább az én nézőpontomból meg nem találom rájuk a választ. Sosem értettem és most sem értem az élet lényegét. Igaz mindenkiben máshogy fogalmazódik meg az élet értelme. Nem is tudom, hol kezdjem.. Születésemtől kezdve valami maradandót akarok alkotni. Elégedett ember akarok lenni, olyan ember, akire felnéznek majd az emberek és azt mondják: "ő tényleg tud valamit", de viszont sosem akartam, hogy mindenki kíváncsi legyen rám, sőt vannak olyan emberek akiket megismernem sem lett volna szabad. De gyakorlatilag hiszek abban, hogy mindennek meg van az oka. Eszembe sem jutna beállni a sorba és másokat lemásolni. Bárhogy tagadhatnám, nem lenne igaz, hogy nem adok más emberek véleményére, viszont azt az örömöt nem adom meg nekik, hogy élvezhessék a szenvedésemet. Lehet, hogy túlságosan is tudatosan akarom felépíteni a jövőmet, olykor úgy tűnik túlságosan spontán vagyok. Valahogy nem tudok a kettő között cselekedni.

Na és a suliban ültem az órán - a tanár beszélt- hallgatnom kellett volna, de az agyamat valami más sokkal jobban lekötötte. Általában mindig van valami, ami jobban érdekel például a fizikánál, megértem hogy arra is szükség van, de ha egy hangyányit sem dob fel a pillanatnyi sebesség kiszámítása, akkor minek erőltetni, na de mindegy. Szóval nem figyeltem, ide-oda tekintettem, de őszintén nem emlékszem semmire mi történt köröttem.

Mikor hazaérek, szeretek csak úgy leülni a ház bármely üres pontjára akár az udvarra és zenét hallgatni, nézelődni és fejtegetni szavakat, mondatokat, érzéseket, arckifejezéseket. Néha elmosolyodom és arra gondolok, hogy milyen csodálatos is az élet, vajon van valaki aki épp rám gondol, RÁM, és ez felemelő érzés, főleg amikor egyedül érzem magad. Ez az egyik dolog amit imádok csinálni, ha magányos vagyok, a másik amit még ennél is jobban szeretek az éneklés. Nem csak azért mert újnál-újabb dalokat megtanulni jó dolog, és mert ha sikerül egy olyan hangot előcsalogatni amit eddig nem sikerült az boldoggá tesz, hanem rengeteg felgyülemlett érzést, csalódást, feszültséget kiadok olyankor magamból.. egyszer talán lehetek elég bátor ahhoz, hogy megvalósítsam az álmaim..mert feladni nem fogom..

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése