tapasztalatból merítek

Sokszor van olyan, hogy apával mélyen el tudok beszélgetni. Nem akar kioktatni, nem próbál kíváncsiskodni, egyszerűen csak őszintén beszélgetünk mint apa a lányával. Én kérdések sorozatát teszem fel neki, mert iszonyúan érdekel minden a múltból, a megszületésem előtti, meghatározó szakasza életüknek. Mindez olyan érdekes. Mesél és csak mesél. Mik azok a dolgok amiket másképp csinált volna, mik azok amik élete legjobb döntései voltak, és melyek voltak azok a pillanatok az életében amelyekre örökre örömmel vagy épp szomorúan emlékezni fog. Rám minden információ tanító hatással van.

"Mikor annyi idős lehettem mint te, nem szabadott volna elkezdenem dohányozni, de ugye ebben a korban nem foglalkozik a fiatal, hogy mi lesz a jövőjével és úgy van vele, hogy egyszer meg kell halni, de arra nem gondolnak, hogy miben és mikor. Ha tehetném most visszapörgetném az időt és nem kezdtem volna el. Mert emiatt most 40 évesen bánkódok és félek ennek a következményeitől. A tinédzserkor erről szól, az élet 360°os átfordulása. Az önállóság, a felelősség megtanulása, a felnövés időszaka, az életet meghatározó kezdet, amit nem szabadna félvállól venni, de bele tartozik ebbe az is, hogy ebben a korban búcsúztatjuk a gyerekkort és lépünk át a felnőttkorba és persze ezt méltóan el kell búcsúztatni gyönyörű élményekkel."

Kevés az a velem egykorú aki ezt fel bírja fogni, és szinte nem létezik olyan aki ezt így is csinálná. De talán én gondlom rosszul.