Fáradtan felbaktattam a szobámba, fájt a fejem..hosszú két nap után kijáró pihenésre vágytam, csak arra, hogy belevessem magam az ágyamba. Kinyitottam a szekrényem, pizsama után kutatva. Miután hosszas nézelődés után egyiket sem tartottam megfelelőnek egy nyári éjszakához, leültem a szőnyegre.. talán kicsit megpihenni vagy úgy gondoltam, hogy anya jön és majd ő keres, mert ő tényleg mindig megtalál mindent. Úgy is lett. De mire beért a szobámba én könnybe lábadt szemmel figyeltem a szekrényemből kihulló papírlapocskát. A könnyfátyol mögül egy ideig nem tudtam elolvasni. Majd felálltam és észrevettem az eldugott kis papírcetli társait. Ilyen meglepetésben sosem volt részem. Melegség töltötte el a szívemet, hogy vannak akik mellettem vannak és próbálnak segíteni.
A barátnőim voltak nálunk 2 napig és sokat beszélgettem velük, megértették, vagy ha nem is, megpróbáltak megérteni. Azt, hogy nem vagyok a legjobb passzban. Elmeséltem nekik mindent és ők biztató szavakkal pakolták tele a szekrényeimet. Csodálatosak. Tényleg éreztem, hogy segítenek. Köszönöm nekik!
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése