egy hely, távol mindentől

Mikor nincs kedvem, mosolyt álcázva emberek elé menni, bujkálva a saját érzéseim elől...
mikor mindenki idegesít és egy kis magányra vágyom...
mikor megbántanak, vagy úgy érzem senki sem szeret, átnéznek rajtam...
mikor az egyetlen dolog ami megnyugtat azok a gondolatok, amelyek a múltba nyúlnak vissza, felidézve az emlékeket...jó lenne egy hely, ahová elrejtőzhetnék, csak én és a gondolataim..lehet, hogy félénk vagyok és megfutamodok a kihívások elől... de néha szükségem lenne egy helyre, ahol biztonságban érezhetem magam, a fájdalmaktól és a csalódásoktól távol...

ideges

Egyfolytában a sírás kerülget. Néha elfelejtem mi az ami számít, és néha mindent félreteszek és csak élek, csak megyek a vakvilágba, meg se állok. De nem megy, sokszor darabokra hullok, és csak fekszek szétheverten a földön, és csak arra gondolok, miért nem megy nekem olyan könnyen semmi mint másnak? Tudom, hogy vannak tőlem sokkal szerencsétlenebbek, ezért is érzem magam önzőnek! De valami nincs rendben, mintha valami őrülten szedne szét... talán az érzéseim, amiket nem tudok vissza fojtani, vagy lehet, hogy pont az a baj, hogy túlságosan is leplezni akarom azt amit érzek. Egyfolytában ideges vagyok, egy kis dolog úgy fel tud húzni, hogy legszívesebben valamit széttörnék...
Jól esne, most kevés dolog van ami jobban esne egy hatalmas ordításnál... igen, abban az ordításban nem csak feszültség lesz, hanem az összes fájdalom, érzelem amit magamba fojtottam az évek alatt...abban minden benne lesz... de még nem állok készen hogy elengedjem...

az én érzéseim nem számítanak...

Sokszor úgy kezelnek, mintha nem léteznék, mert nem beszélek sokat és gyakran nem közeledek emberekhez.
Attól, hogy nektek nem mondok sokat, még vannak érzéseim, és gondolataim, csak nem teregetem ki mindenkinek...

szeretet

hiányzik valami... az az érzés mikor tudod, hogy valaki szeret, és ő mindig ott van neked. hiányzik amikor érzed a közelségét, szeret és mindezt feltétel nélkül teszi, magától...és csakis érted.

mikor tudod hogy valakinek fontos vagy, és bármit megtenne azért, hogy az övé lehess...ez a legjobb és egyben az egyik legfontosabb dolog az életben, hiszen nem kell más a boldogsághoz, csakis színtiszta szeretet...önzetlen, őszinte, valódi szeretet... erre van szükségem. Arra, hogy valaki úgy szeressen, ahogy senki más, tükröződjön a szeméből az elszántság, harcoljon értem, azt szeresse bennem ami én vagyok, és ne mást... nem kérek semmi egyebet, csak hogy valaki tiszta szívéből szeressen...

miért?

Azt mondtad szeretsz, hogy csak én kellek és én csak arra gondoltam hogy mint mondtak mások, és hogy milyen szempontból nem lenne szerencsés újrakezdeni... de mikor tegnap felvetetted, hogy ha én nem akarom, talán másokkal is ismerkedhetnénk... azóta jobban kötődtem hozzád, azóta még jobban hiányzol, és attól félek elveszítem a szereteted... pedig már azt hittem nem szeretlek...talán nem is, de miért folyt valami mikor arra gondolok hogy egyszer mással kell, hogy lássalak?

miért vagyok ilyen? miért kell mindenen annyit gondolkoznom? mert félek... félek a csalódástól... hogy csak kihasználsz, vagy hogy megint itt hagysz egyedül...és olyankor mit csináljak?

vagy nem is szeretsz... "nem kérem, hogy várj meg"- ez azt jelenti, hogy nem kötelezhetlek arra, hogy megvárj, de ha igazán szeretsz, akkor harcolsz értem, szerintem ezt magadtól is tudod... ezek szerint arra vártál, hogy végre kimondjam, felőlem nem kell, hogy megvárj... mégis mi ez az érzés? mit akarok? téged, az összes hibáddal együtt? igen...talán...lehet... de miért nem mondom azt, rendben kezdjük újra? valaki elmagyarázna nekem pár dolgot, hiszen egyedül nem megy... valaki mondja meg mi a teendő ilyenkor? valaki segítsen nekem megérteni...

Az álmok...

Az álmok azért vannak hogy valóra váljanak, az akadályok, hogy túllépjünk rajtuk, a célok, hogy küzdjünk és te azért vagy hogy ezt mind megtedd:)

nem ismertek...

Nem ismertek. Nem tudjátok mit csinálok magányomban. Nem tudjátok hogy érzek mikor ítélkeztek felettem...hiszen mást hisztek mint amilyen vagyok. Fáj, hogy az igazi énem aligha valaki megismerhette... talán azért mert nem tudom önmagam adni előttetek. Nem tudjátok mennyire tudok szeretni, és nem tudjátok mennyire hasít a szívem ha nem szeretnek viszont. Nem tudjátok ki vagyok, és miért jöttem. Ne féljetek csak segíteni akarok az életemen, az életeteken... a világon.
miért ismertek félre? nem az vagyok akinek hisztek... egyszerű ember vagyok kinek céljai vannak, nem vagyok cicababa és furcsán hangozhat, végül is miért akarok nektek bizonyítani... mert szeretnék mutatni az embereknek valamit ami miatt felnéznének rám, az álmaimat akarom követni...