Soha az életemben nem gondoltam volna, hogy én -aki félt a felé áradó szeretettől is- megtapasztalja ezt az érzést. Nem szerelemnek nevezném..mert ez annál sokkal több. Furcsán hangzik, de kevés lenne rá ez a fogalom. Amikor kicsi voltam, rosszul esett ha valaki szeretett, igen.. ez is furcsán hangzik, de így volt..nem bírtam elviselni. Engem miért szeret bárki is!? Elbújtam volna, a világ elől is csak hogy meg ne bántsam amiért én nem érzem azt amit ő. De most teljesen másképp van..és ezt neki köszönhetem, az ő szeretete éltet..
Úgy érzem semmi másra nincs szükségem, csak arra hogy mellettem legyen. Nem számít semmi és senki.. Csak ő és én amíg csak lehet.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése