örök szerelem

Sosem hittem volna, hogy egyszer majd ennyire igazán szeretni fog valaki és már több mint egy éve mintha egy tündérmese egyik főszereplője lennék. Nem voltam sohasem az a szerelmes típus, sosem szerettem senkit szerelemből és nem gondoltam volna, hogy valaha megtudok majd valakit szeretni. De ő, teljesen más. Már most 16 évesen biztos vagyok benne, hogy örökké szeretni fogom.. tudom, hogy ha majd ráncos lesz az arcom akkor is úgy fog ragyogni a szemem ha meglátom és akkor is ő lesz a legtökéletesebb ember számomra. Mindez úgy hangozhat mint egy kis fellángolás, egy egyszerű tini szerelem a sok közül, hogy rózsaszín köd és aztán jön a fájdalmas csalódás. Nem! Mindketten tudjuk, hogy ez nem fogható ilyesmihez. Sőt semmihez. Szerelmesek vagyunk és az idő múlásával nem halványul hanem minden csókkal erősödik az érzés. Ha tehetném egész nap csak ölelném mert a szimpla jelenléte megnyugtat. Kötődünk egymáshoz és egyből megállapítjuk ha a másiknak valami baja van. És ha valaki azt mondja, ha ennyit vagyunk együtt lehet könnyen megunjuk egymást. Én biztos vagyok benne, hogy mindig lesz valami ami különlegessé teszi a kapcsolatunkat, mindig lesz valami ami megédesíti majd. Sokszor nevetünk önfeledten, kacagunk egymáson, kifigurázzuk egymást, vagy néha sírunk.. de minden olyan tökéletes ha együtt vagyunk. Minden megvan ami kell. Az, hogy ő mellettem van, a legjobb dolog ami valaha történt velem.


Boldogsággal jelentem ki minden nap, hogy Szeretlek! <3