új időszámítás

Csak ülök itt, nézek ki a fejemből és szinte hallom a fejembe cikázó gondolatokat. Megterhelő nap volt ez a mai. Mondhatnám, hogy nem az én napom de ez szinte mostanság az összes napom címkéje lehetne. Össze vagyok zavarodva. Néha van olyan érzésem, mintha minden összeesküdött volna ellenem..ez pontosan olyan.
Tények sorozata, képzeletem élénk játszadozása, siránkozás a történteken. Napi program.

Nem tudok mit kezdeni magammal. Tanácstalan vagyok és kétségbeesett. Olyan jól esne valami feszültséglevezetés. Mondjuk megütni valakit, olyan személyt akire most épp gondolok. De nem leszek gyerekes. Bár minden porcikám azt kívánja, hogy amit adtak azt visszaszolgáltassam valami úton módon, de tudom, hogy majd elintézi az élet. Megkapják azt ami jár nekik. 

De az az érzés, hogy az az ember akit én szeretek mást is szeretett, hogy mást is csókolt és mással is volt olyan pillanata mint velem az kiborít. 

Elgondolkozom, hogy a kapcsolatunk olyan mint egy tündérmese és visszanézek.. milyen jó lenne..mennyivel jobban hangzana, ha egész életében csak engem szeretett volna és szeret.. hogy első szerelme lennék, hogy tényleg csak velem él át minden szép dolgot az életben. De persze ott van az igazság, hogy nem. Bele kell törődni, hogy a történteken nem lehet változtatni, hogy muszáj szenvednünk azok miatt a dolgok miatt amiből nem gondoltuk volna akkor hogy még baj lehet, hogy meg akarjuk majd változtatni. Csak ennyit szeretnék és szerettem volna tőle hallani, hogy "Nyugodj meg szívem, én lezártam a múltam azt a részét, sosem akarok rá visszagondolni, nem jelent semmit, sosem jelentett és semminek tekintem. Téged szeretlek!"  Vagy mikor azt mondtam, hogy persze ő mindent megkaphat..azt 

szerettem volna hallani, hogy "Őt sosem szerettem úgy mint téged!" Nekem ennyi elég lett volna, hogy biztos legyek benne, neki jobb vagyok tőlük..