2013. augusztus 8., csütörtök

megfelelés

Csak ez. Csak ez jár a fejemben megállás nélkül. Miért akar minden ember megfelelni a másiknak!? Miért van az, hogy ha belenézek a tükörbe, akkor arra gondolok, hogy vajon, hányan mondták már rám, hogy csúnya, vagy ízléstelen, vagy sovány esetleg gebe.. és vajon meg tudok-e felelni azoknak az embereknek akik fontosak számomra. Elég egy rosszul sikerült fotó, hogy úgy érezzem legszívesebben elbújnék, mert engem nem láthat senki, szégyellem magam. Miért fontos az, hogy mindenkinek tetszem!? Tudom, hogy lehetetlen. De az amikor elmegyek vásárolni vagy épp csak egy barátommal beszélek.. Vajon mit gondolhat? Lehet, hogy éppen arra, hogy hogy állhat így a hajam, vagy, hogy tetszhetek én bárkinek.. Fájdalmas, ez az önostorozás.
Mikor látok egy olyan lányt aki mondjuk modell vagy szépségkirálynő, hogy én miért nem születtem olyannak, hogy nekem miért nem széles a csípőm? Nekem miért nem olyan dús a hajam? Miért nincs tündöklő kék szemem? Miért nem nézek ki úgy mint ők?
Azért..mert mindenki más. Mindenkiben más a szép. El kell fogadni, hogy mindenkinek más tetszik és vagy megfog bennem valami vagy nem.. A jó tulajdonságokat kell előtérbe helyezni és azokat hangsúlyozni. De hogy ez nekem miért megy ennyire nehezen? Tudom elméletben, hogyan kellene felfognom, de mindig kisebbnek fogom érezni magam másoknál.


2 megjegyzés:

  1. Minden az, ami. Én az vagyok, aki. Te az vagy, aki.
    /Jorge Bucay - Elgondolkodtató történetek/

    Nem lehet mindenki olyan, mint a modellek. De nem is lenne jó olyannak lenni. Mert nekik se mindig önbizalommal teli az élet. Sőt, nekik nincs is (a te esetedben) Somájuk. Hidd el, az övében, a családodéban és a barátaid szemében gyönyörű vagy!

    D

    VálaszTörlés