Azt mondtad szeretsz, hogy csak én kellek és én csak arra gondoltam hogy mint mondtak mások, és hogy milyen szempontból nem lenne szerencsés újrakezdeni... de mikor tegnap felvetetted, hogy ha én nem akarom, talán másokkal is ismerkedhetnénk... azóta jobban kötődtem hozzád, azóta még jobban hiányzol, és attól félek elveszítem a szereteted... pedig már azt hittem nem szeretlek...talán nem is, de miért folyt valami mikor arra gondolok hogy egyszer mással kell, hogy lássalak?
miért vagyok ilyen? miért kell mindenen annyit gondolkoznom? mert félek... félek a csalódástól... hogy csak kihasználsz, vagy hogy megint itt hagysz egyedül...és olyankor mit csináljak?
vagy nem is szeretsz... "nem kérem, hogy várj meg"- ez azt jelenti, hogy nem kötelezhetlek arra, hogy megvárj, de ha igazán szeretsz, akkor harcolsz értem, szerintem ezt magadtól is tudod... ezek szerint arra vártál, hogy végre kimondjam, felőlem nem kell, hogy megvárj... mégis mi ez az érzés? mit akarok? téged, az összes hibáddal együtt? igen...talán...lehet... de miért nem mondom azt, rendben kezdjük újra? valaki elmagyarázna nekem pár dolgot, hiszen egyedül nem megy... valaki mondja meg mi a teendő ilyenkor? valaki segítsen nekem megérteni...
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése