Elgondolkozom azon, hogy kik az igazi barátok.
Sokáig megakartam egyes embereket változtatni, én akartam belőlük jobb embert csinálni... hogy jövök én ehhez? egyszerűen szerintem egy igaz barát, ha látja, hogy egy olyan ember akit szeret, elrontja az életét, nem hagyhatja, úgy ahogy én sem akartam hagyni... de rájöttem, hogy nem érdemes. Most már nem akarom őket megváltoztatni, éljenek úgy ahogy nekik jó, de akkor abból a barátságból én nem kérek.
Én vagyok a gyenge, a naiv, ugye tudni illik... engem könnyen át lehet verni (elméletileg). rám nyugodtan felemelheti a hangját bárki, rám megharagudhatnak én úgyis megbocsátok... ez a lány aki talán eddig ilyen volt, most már nem fogja hagyni magát. Nem engedem, hogy bárki tönkre tegye az életemet, most már nem.
Azt fogjátok elérni, hogy önző módon csak magammal törődjek és mások érzéseivel ne, ahogyan ti teszitek. Sajnálom de nem adom meg azt az örömöt, hogy engem szomorúnak lássatok... ha nektek könnyebb megsértődni valami kis dolgon, mint hogy az alapjában is sok problémát együtt oldanánk meg, hát rendben, de akkor ne csodálkozzatok, ha ti lesztek rossz passzba, lehet hogy nem mellettetek leszek.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése