ez az egész annyira bonyolult, vagy csak én teszem azzá?
.....felkészültem a holnapi napra, majd lefeküdtem.úgy tettem mintha nézném a tv-t, de közben azt sem tudom, hogy egyáltalán be volt-e kapcsolva.....csak járt az agyam, mostanában megállás nélkül. gondolkozom, mit rontok el? mi az ami miatt visszatér hozzám újra és újra? és bármennyire is jól esnek a szavai, be kell látnom, hogy a felejtés a legmegfelelőbb út..... miattam nem fog megváltozni és nem is kell.. mégis tudom, hogy hülyeség, valami annyira húz hozzá..de nem szeretem. én már nem! Majd magányosan megöleltem a párnámat..megöleltem ezt a rideg tárgyat mintha ember lenne, érzésekkel..... rájöttem erre van szükségem. tudtam, hogy ez csak egy párna, tudtam, hogy nevetséges vagyok. Becsuktam a szemem és legördült egy könnycsepp az arcomon.... újra érezni akarom..azt, hogy valaki szeret.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése