Van amikor úgy érzem, hogy számítok valamit...NEKED. Aztán azt kívánom bárcsak inkább ne éreztem volna így, hiszen úgyis hirtelen megváltozik minden. Szerencsétlen vagyok és naiv. Minden egyes alkalommal elhiszem, hogy csak én kellek neked, majd később olyan mintha nem is te lennél, úgy hagysz kétségek között és várod hogy újra talpra álljak.
Ahogy rólam beszélsz, és ahogy azokról a lányokról beszéltél..úgyéreztem, megértetted hogy mi a különbség köztem és köztük, hogy kiállsz mellettem, de mégis lecserélsz másra, rájuk. Igaz ugyancsak nem vagyunk együtt.. nem csaltál meg, és mégis szánalmasnak érzem magam, hogy még mindig itt siránkozok. Még mindig azt hiszem, hogy egyszer megváltoznak a dolgok.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése