2013. május 1., szerda

visszafordíthatatlan valóság

Van, hogy eltűnődöm dolgokon. Gyakran. Hogy is tudnám kizárni a fejemből a fájdalmakat, ha valami/valaki folyton emlékeztet rá?
Azt mondta nekem, hogy nem tudná elviselni ha mással látta, és látszódott rajta, miközben mondta, hogy eltöltötte az idegesség. Pedig csak belegondolt mi lenne ha..
Én meg tudom, hogy mik történtek, tudom, hogy kivel és hogyan. Bár ne tudnám.
Már napokat nem rágódom rajta, már nem sírok. Már nem fáj napokig. Csak pár percig, csak amíg felvillan, hogy hogy is lehetett és abban a pár percben fáj. De csak addig.
Egyértelműen butaság és nem akarom, hogy rossz legyen neki. Talán majd egyszer egy pillanatra sem rendít majd meg..


Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése