hátra nézek, és csak arra tudok menni.
Kétségbeesetten, dőlök a falnak,
mikor lesz értelme egy boldogabb napnak?
Sírok és remegek, a fájdalom hasít,
nincs az a dolog ami ezeken javít.
Belehasít lelkemben minden egyes részlet,
mikor nem az enyém, hanem más arcát nézted.
Fáj a gondolat, hogy mik történtek régen,
azt kívánom, minden része a pokoltűzbe égjen.
Összeomlik lelkem, nem találom helyem,
a múlt lesz az is ami most még jelen.
Ki tudja ki változik és kiből lesz ártatlan,
ki lesz jóból rossz ember, egyszer csakúgy váratlan.
Az, hogy minden szép lesz egy hiú kis ábránd,
ez a gondolat nekem okoz némi hátrányt.
Ha elkapnám a boldogság képzeletbeli kezét,
soha nem mutatnám a szomorúság jelét.
Visszamennék néha az elfecsérelt múltba,
nem lehetne egy r*banc se előttem az útba.
Mindenkinek, kik bántottak és ezt tették velem
kívánom, hogy a boldogság egy soha be nem teljesülő álom legyen!
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése