2013. március 17., vasárnap

Elvesztettem..

Már két lélek távozott Tőlünk, 
Hiányuk, a mai napig érződik 
Ez kellett, hogy meggyónjuk bűnünk? 
Valami véget ért és valami kezdődik 
Egy élet nélkülük, egy fájdalmas út, 
Néha útközben, beköszönt a múlt 
Emlékek kísértenek, s szorítják torkom, 
De el kell viselnem, ez a sorsom 
A halál, ami akkor jön mikor akar, 
Minden lelket, a másvilágra zavar 
Így Nélküled, néma már az éjszaka, 
Mindennap egy gondolat: Hiányzol nagyapa!

Mindhárom nagypapám elvesztettem. Igen, nekem három volt. Apukám apukáját 5 éve vesztettük el és kiborultam. Nagyon szoros kapcsolatom volt vele, talán nem ismerte senki annyira a családban mint én. Emlékszem, hogy egyész éjszaka sírtam és kiabáltam, hogy "Ne!", "Ez nem lehet!" Ez volt életemben az eddigi legnagyobb fájdalom.
2008. 02. 11.

Anyukám apukáját már nem ismertem sajnos. De kaptam egy csodálatos olasz nagypapát. Aki sokszor nem értett és én sem őt, de mégis szerettem és most is szeretem. Csodálatos ember volt és nélküle szegény az élet.
2013. 13. 17.


     

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése