Már régóta tervezem, hogy írok valami hosszabb, megfogható, részletesebb bejegyzést. Érdekes és közben elszomorító, hogy hosszú, részletes bejegyzést szomorú hangulatomban, negatív dologról tudok írni leginkább.
A mai nap, olyan vagyok mint egy mosott rongy. Csak kóválygok, csak engedem, hogy sodorjon magával ez az unalmas és letargikus nap. Furcsa pedig, mert ez az első a tél után, hogy kisütött a Nap, én valahogy mégis fordítva működöm, mert ilyenkor elszontyolodom. Végül is Januárban születtem és mindig is jobban kedveltem a hideget. Jó..igen.. nem vagyok egy könnyű eset.
Lehet, hogy sokan azt hiszik a blogom alapján, hogy egy "depis", magába forduló ember vagyok, mert ilyenekről könnyebben tudok írni. De hát szerintem ez természetes, végül is ha megnézzük talán szakítós, "nehéz az élet"-es dalokból Dunát lehetne rekeszteni. Na mindegy.
A tegnap este nem volt túl kellemes. Boldog voltam, mert minden teljesen jól ment. A pénteki bál kiemelkedően jól sikerült számomra és csak közelebb hozott hozzá. Én hülye, újra felhoztam a múltat, úgy igazán és rendesen. Előbb-utóbb tudtam, hogy sor kerül rá csak nem voltam elég erős hozzá. Még most sem voltam az, de valahogy muszáj volt. Már nem bírtam magamban tartani, mert bánt.
Szóval ez a mai nap a bolond osztálytársaim nélkül szinte elviselhetetlen lett volna. Ők segítenek nekem mindig. Azért az ilyen helyzetek ébresztenek rá, hogy kikre lehet számítani és kinek vagyok fontos.
Na de azt hiszem most valami, szörnyen nehéz kő esett le a lelkemről, megkönnyebbültem, hogy kimondtam magamból azt amire azt hittem, nem leszek képes. Rájöttem, hogy mint mindig, mindent túl komplikálok és túl sokat gondolkodom, aminek az az eredménye, hogy zűrzavar keletkezik a fejemben. Az a lényeg, hogy rendeződni látszanak a dolgok mert most úgy igazán kezdem LESZARNI A MÚLTAT! (bocsánat a kifejezésért)
A mai nap, olyan vagyok mint egy mosott rongy. Csak kóválygok, csak engedem, hogy sodorjon magával ez az unalmas és letargikus nap. Furcsa pedig, mert ez az első a tél után, hogy kisütött a Nap, én valahogy mégis fordítva működöm, mert ilyenkor elszontyolodom. Végül is Januárban születtem és mindig is jobban kedveltem a hideget. Jó..igen.. nem vagyok egy könnyű eset.
Lehet, hogy sokan azt hiszik a blogom alapján, hogy egy "depis", magába forduló ember vagyok, mert ilyenekről könnyebben tudok írni. De hát szerintem ez természetes, végül is ha megnézzük talán szakítós, "nehéz az élet"-es dalokból Dunát lehetne rekeszteni. Na mindegy.
A tegnap este nem volt túl kellemes. Boldog voltam, mert minden teljesen jól ment. A pénteki bál kiemelkedően jól sikerült számomra és csak közelebb hozott hozzá. Én hülye, újra felhoztam a múltat, úgy igazán és rendesen. Előbb-utóbb tudtam, hogy sor kerül rá csak nem voltam elég erős hozzá. Még most sem voltam az, de valahogy muszáj volt. Már nem bírtam magamban tartani, mert bánt.
Szóval ez a mai nap a bolond osztálytársaim nélkül szinte elviselhetetlen lett volna. Ők segítenek nekem mindig. Azért az ilyen helyzetek ébresztenek rá, hogy kikre lehet számítani és kinek vagyok fontos.
Na de azt hiszem most valami, szörnyen nehéz kő esett le a lelkemről, megkönnyebbültem, hogy kimondtam magamból azt amire azt hittem, nem leszek képes. Rájöttem, hogy mint mindig, mindent túl komplikálok és túl sokat gondolkodom, aminek az az eredménye, hogy zűrzavar keletkezik a fejemben. Az a lényeg, hogy rendeződni látszanak a dolgok mert most úgy igazán kezdem LESZARNI A MÚLTAT! (bocsánat a kifejezésért)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése