2013. június 25., kedd

Ez kellett.

Elájultam. Igen, mert annyira görcsölt a hasam. Tudom, hogy emögött nem csak ennyi van, nem csak annyi hogy serdülőkor közepén járok, nem csak annyi hogy megvan. Hanem pszichés okai vannak. Ezt egy jelnek tekintem..hogy itt kell befejezni azt amit csinálok. Amúgy sem élek bulizós életet, nem iszok, nem cigizek(!), nem drogozok..nem is erről van szó. Hanem nem úgy élek, ahogy kellene. Éjfél előtt sosem alszom el, és dél előtt nem is bírok felkelni. Túl sokat töltök a laptopom előtt, ami már szinte teljesen beszippantott. Nem érdeklődöm a családom iránt és a barátaim iránt se. Ezen változtatom kell és fogok is.


Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése