Összezavarodott gondolatok. Sértett lélek. Hibával teli test. Fájdalmas boldogság. Félek. Jön megint egy emlékkép egy szó abból a kib&@#$ múltból és mindig kicsit összetörök. Itt hibás nincs, csak áldozatok. Kiborulás és úgy állunk ott, mint két ismeretlen akiknek nincs mondanivalójuk.
..És rádöbbenek, hogy túlságosan félek, attól a megalázott és széttiport érzéstől amiből nincs kiút- mintha zsákutcába érnék. Elrontok mindent. De annyi minden összegyűlt már bennem, amit soha senki nem kérdezett tőlem. Amit soha senkinek nem mondtam. Amit belém szorítottak. Irányítottak ahogy csak kedvük tartotta, mert gyenge voltam. Mindez most folyamatosan kitörik belőlem. Pillanatok alatt elmegy a kedvem. Mert eszembe jut, hogy lehettem ekkora szerencsétlen? Soha nem álltam ki magamért, széttapostak. Mert ennek a lánynak nincsenek érzései és saját gondolata, neki nem számít ha megsértik, mert neki nem fáj. Az emberek gonoszak és őszinték.. és az őszinteség szétmar olykor..
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése