2013. szeptember 15., vasárnap

elegem van

Elérkezett az a pont, hogy egy icipicit sem fogom vissza magam. Nem tartom magamban azt ami bánt, mert már nem fér el.
Egyenesen rühellem a facebookot és egyedül azért vagyok fent, hogy kapcsolatot tartsak bizonyos emberekkel. DE, amit ennél is jobban utálok, azt ami folyik rajta. Az a legfontosabb, hogy ki mennyi "lájkot" kap a képére. Az persze még viccesebb mikor kérnek, hogy lájkold be, konkrétan kérnek arra hogy tetszen a képük. Ez már aztán ész..
Azt, hogy a legtöbb fájdalmat ez a @&#$ß közösségi oldal okozza, nem is fontos. De én vagyok a hülye, hogy ezt az ártatlan weboldalt fikázom mikor az emberek tették ilyenné.
Ezért van az, hogy ugye nem vagyunk szemtől szembe, így össze-vissza lájkolhatjuk egymás képeit, bejegyzéseit mert az milyen király, közben meg élőben még köszönni sem köszönünk egymásnak. Logikus.
Azoknak a lányoknak, akik kiteszik mindenüket, minden képen, és ráadásul a híres "kacsa szájtartással" és a "fáj a hátam" beállással dobják fel magukról a "szebbnél-szebb" képeket amikre jön a 200-500 lájk, gratulálni tudok és a fiúknak is akiknek tetszik.
Na és a jó kis ask.fm. Tényleg nem akartam egyiket sem lehordani, mert azt sem akartam, hogy úgy tűnjön mintha egy kicsit is foglalkoznék vele, de hát nincs mit tenni, ebben a világban élünk, ahol ezek az alapok..
Szóval, nem érdekelt az ask.fm oldal amíg engem nem kevertek bele. Soha eszembe sem jutott volna, hogy csináljak magamnak, még csak unaloműzőként sem, de hát persze így is megtalálnak. Ja, és akkor vannak azok -a leginkább lányok- akik tényleg őszintén válaszolnak, minden akárki által feltett.. sokszor illetlen és retardált kérdésekre, viszont abba nem gondolnak bele, vajon kik olvashatják szörnyülködve, ezzel elássák magukat az emberek szemében. Ami itt megy már felháborító.

 

1 megjegyzés: