words that hurt

Sosem éreztem magam elégnek. Olyannak aki elégedett. Tettem volna sok dolgot ami jól esett volna, a kimondatlan szavak gyűltek bennem és a megbocsájtás volt a főfeladatom. Mindent el kell tűrnöm! Mindent el is tűrtem, azért tartok ott ahol tartok. Sok mindent más érdekéből tettem és nem volt fontos, hogy nekem mi a jó. Képtelen vagyok dönteni kis csekély kérdésekkel kapcsolatban is, mert ez van belém vésődve. Nekem mindegy, minden csak a másiknak legyen jó. Olyan szavakkal vágott fejbe amik széttörték a lelkem, bár vertek volna meg, ez jobban fájt. Azzal szembesített, hogy nem vagyok semmire képes, hogy egy nyomorult életet élek. Megérdemelt szavak voltak ezek?
Réges-régen az oviban vagy a suliban alkalomadtán megkínáltak valamivel és lehet, hogy jól esett volna, hogy megkóstoljam, inkább azt mondtam "köszönöm, nem kérek". Kerültem minden konfliktust mert azt akartam, hogy szeressenek. Úgy irányítottak ahogy csak akartak. Véleményem volt és van is mindenről csak kevesen tudják. Bizonyítani akartam mindig az embereknek. Egy olyan ember akartam lenni akire örömmel gondolnak és jószívűnek látják. De miért? Mi értelme? Hiszen magamnak kellett volna bizonyítani és így mások is hittek volna bennem. Mára már felnyitották a szemem, de szenvedek a múlt okozta ki nem mondott szavaktól, ki nem mutatott érzésektől és elfojtott indulatoktól.. ott rontottam el, a múltban.