Dreams are my reality, the only kind of real fantasy

Nem tudom...gondolom..szerintem mindenkinek vannak álmai. Esetleg egy nagy álma, akár megvalósítható, akár nem.
Tisztában vagyok azzal, hogy nem élhetek álom világban. De azzal is, hogy nem bírom ki, hogy ne képzeljek el valamit előre, ami persze később úgysem úgy fog történni ahogy elképzeltem mégis szeretek fantáziálni. Elgondolni azt, hogy milyen lesz a jövő, hogy milyen ember leszek, hogy milyen emberekkel leszek körülvéve. Egy ember mellett tudom csak elképzelni az életem. Ő mellette. Tudom, hogy tökéletes életünk lesz.

Na és az álmok.. hát hogy is mondjam, lehet, hogy túl naiv vagyok és a sok romantikus film rossz hatással van az életmeglátásomra. Meg túl nagyok az elvárásaim az emberekkel szemben és magával az élettel szemben. Túl sokat várok a jövőtől és talán nem gondolkozom reálisan. De nekem szükségem van egy bizonyos álomvilágra ahhoz, hogy legyenek céljaim és boldog lehessek. Én hiszek abban, hogy ha valamit nagyon elszántan elakarunk érni, azt megkaphatjuk. Hiszek abban, hogy kitartással bármire képesek lehetünk. 

Talán hülyének néznének sokan és gyerekes ábrándozónak tartanának, ha azt mondanám, hogy énekesnő szerettem volna lenni mindig is (csak képtelen vagyok rá). Egy gyönyörű házban szeretnék élni, Párizsban vagy esetleg tengerparton, egy olyan házban aminek a belsejét én tervezem. Egy bizonyos felelősségteljes, csodálatos férfival, akit most is szeretek és akiből tökéletes apa, családfő és férj lesz. Na és két kis gyerkőccel, egy fiúval aki megvédi majd a kishúgát.
Aztán jön a valóság.. mert ugye ha mindenki előre eltervezhetné az életét nem csak, hogy nem lenne izgalmas és érdekes hanem céltalan és unalmas is lenne.. de szerintem vannak dolgok, amik csak rajtunk, embereken múlik. Hogy mit hozunk ki az életünkből, hogy hogyan alakítjuk azt. Bízom abban, hogy ha valamit nagyon szeretnénk, megkaphatjuk.