érzéseinket aztán lassacskán felfedtük.
Eleinte semmi, később egyre több lett az érzés,
hogy mikor változott meg, ez aztán a kérdés.
"Fő az optimizmus!"- mondogattam neked,
nagyon jól éreztem mindig magam veled.
lány és fiú között barátság nincs- mondta mindenki,
de azt, hogy mi volt köztünk nem tudhatta senki.
Beszéltél a szerelemről, lányokról és rólam,
más akartam lenni, nem az aki voltam.
Éreztem valami új, ismeretlen dolgot,
szívemet ezért fel kellett áldoznom.
Megérte mert új emberek lettünk,
újra, de máshogy szerelembe estünk.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése