2013. február 28., csütörtök

mélypont





Mostanában úgy érzem, hogy egyre több felelősség és teher nehezedik rám, és lassacskán fölülkerekedik rajtam és összenyom. Alig van időm egyes dolgokra, sőt nincs is. A fejembe zűrzavar keletkezik napvégére, hogy milyen teendők várnának rám, de valamit úgyis kihagyok, egyszerűen már nem tudom észben tartani.
Most a második félévben nagyon sokat rontottam és ez hihetetlenül nyomaszt és frusztrál. Mintha most lenne valami fal köztem és a tanulás között. Nem ismerek magamra. Illetve apukám is eléggé megerősít abban, hogy nem jó amit most teszek, ő tökéletes embert akar belőlem faragni. Ahogy már mondtam ő a legnagyobb kritikusom, néha hallok tőle dicséretet, de esetleg ha mások dicsérnek meg akkor is keres benne valami hibát mert nem akarja, hogy elszálljak. Ettől nem kell félnie..
Na szóval eléggé magam alatt vagyok emiatt. Mert olyan érzésem van, hogy nem hozok ki magamból feleannyit se mint amennyit kellene és kitudnék. Sajnálom, hogy így alakult az utóbbi idő, megpróbálok változtatni.

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése